Regényiné Schõberl Hella, a soproni Fenyõ Téri Általános Iskola tanítója amondó, nem feltétlenül az elért eredmények fontosak, sokkal inkább az addig megtett munka, a tanulásba fektetett energia.

– Tanító néninek lenni életforma. Felelõsségteljes, nehéz, de szívet melengetõ hivatás. Egy pillanatra sem felejtem el, hogy az iskolában töltött elsõ évek egy életre meghatározhatják a gyermek jövõjét. S nemcsak a gyermekekét, hiszen rajtuk keresztül az egész család mindennapjaira kihat az iskola.

A pedagógus feladata az, hogy nyugodt, szeretetteljes légkört biztosítson az osztályban, ahol minden kisdiák saját képességeinek megfelelõen fejlõdhet. Kötelessége felemelni a gyengét, szárnyalni hagyni az erõset. Különösen fontos a tanítónõ szerint, hogy a tanulók elfogadják és segítsék egymást, tolerálják a másságot. Szerencsésnek tartja magát, hogy immáron húsz éve taníthat a Fenyõ Téri Általános Iskolában, ahol olyan összeforrt pedagóguscsapat dolgozik, amelynek tagjai a szakmai munkában és a magánéletben is jól megértik egymást, mindig számíthatnak a másik segítségére. Kis tanítványait is egymás elfogadására neveli, mindig önmagát adja, a kisdiákok tanítója, játszótársa és bizalmasa egyben.

Regényiné Schõberl Hella, ha már példát kell hozni, akkor egy jószívû anyaoroszlánhoz hasonlítaná magát, aki megértõ, ha kell, fegyelmez, ha kell, megdicsér. Teszi mindezt következetesen. S ne feledjük el, hogy közel tizenkét éve a soproni Testvériség táncegyüttes tagjaként lelkesen tanítgatja a gyermekeket a hagyományõrzõ német nemzetiségi táncokra; szervezi, vezeti az iskola néptánccsoportját. Az ifjú táncosok tanórán kívül szívesen mennek a próbákra. Rendszeresen fellépnek az iskolai, valamint a városi rendezvényeken, tettek már eleget külföldi meghívásoknak is.

Regényiné Schõberl Hella tanítása során a „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan" kisherceg-idézetet tartja a szeme elõtt. Elsõsorban nem az elért tanulmányi eredmény a legfontosabb, sokkal inkább, hogy milyen úton halad a gyermek. Mennyi idõt, energiát fektetett a tanulásba. S ami egy tanár számára a legfontosabb: meglátni a diákjai szemében azt a csillogást, ami a tanulás örömét jelenti.

Vámos Kristóf, a Fenyõ Téri Általános Iskola 3. osztályos tanulója:

– Talán Hella néni a legjobb tanító az egész városban. Nagyon szeretjük, ahogy elmagyarázza nekünk a leckét, és aki például egyest kap, az sem haragszik rá, neki külön példákat ad és foglalkozik vele. Persze ha rosszalkodunk, akkor megfegyelmez bennünket, de szerencsére ilyen ritkán fordul elõ.

Barilichné Tóth Rita, a soproni Fenyõ Téri Általános Iskola igazgatója:

– Regényiné Schröbel Hella tanítónõ munkáját, hivatásszeretetét az általa tanított gyermekek ragaszkodása, a szülõkkel való jó kapcsolata is hûen mutatja. Ehhez hozzájárul még az is, hogy mindig mosolygós, kedves, humoros és temperamentumos személyiség. Nemcsak észreveszi a háttérben lévõ szociális problémákat, de a lehetõségeknek megfelelõen igyekszik azokon ténylegesen segíteni is. Ha szükséges, bútort, ruhát, vagy éppen vízszerelõt szerez a rászoruló családnak.