Hagyományteremtő szándékkal az idei tanévben első ízben került megrendezésre iskolánkban a Német Nemzetiségi Nap elnevezésű projektnap.
A tanulók életkoruknak megfelelően vettek részt különböző programokon. Az 5-6. osztályosok fogadták a Vándorbatyut, mely a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Líceum után iskolánkba érkezett. Fogadását egybekötöttük a projektnap alkalmából szervezett kiállítás megnyitójával.
Az alábbiakban az iskola igazgatónőjének, Tormáné Bakody Noéminek a megnyitón elhangzott beszéde olvasható:
„Kedves Megjelentek! Kedves Kollégák, Gyerekek!
2015 szeptemberében iskolánk igazgatóhelyettesében, Judit néniben fogalmazódott meg a gondolat, hogy projektnapjaink egyikét német nemzetiségi tartalommal töltsük meg. Kell-e ennél nemesebb feladat egy német nemzetiségi iskola számára?
A német munkaközösség tagjainak köszönhetően létre is jött a mai nap, amikor minden diákunk az életkorának megfelelő mélységig és tartalommal ismerkedik Bánfalva, Sopron valamint a környező német ajkú települések kultúrájával. Egy új hagyomány alapjait szeretnénk megteremteni. Célunk, hogy a nemzetiségi nap ezentúl minden tanév szerves része legyen.
A nemzetiségi nap programjainak kidolgozása közben hamar megfogalmazódott az igény egy kiállítás szervezésére. Olyan lehetőséget szerettünk volna teremteni, ahol iskolánk minden diákja, azok szülei, a környék lakossága, kicsik és nagyok egyaránt betekintést nyerhetnek a német nemzetiség valamikori mindennapjaiba. Láthatóvá akartuk tenni viseletüket, mindennapi tárgyaikat. Bekukucskálni a régi bánfalvi iskola falai közé, elképzelni a brennbergi bányászok nehéz, de szép életét.
Az előkészületek közben érkezett meg iskolánkba az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat felhívása. 2016-ban éppen 70 esztendeje, hogy a magyarországi németeket kitelepítették. Hivatalosan kitelepítésnek hívták, de valójában elűzetés volt. A magyarországi, köztük természetesen a soproni, a bánfalvi németeket megfosztották mindenüktől: otthonuktól, földjüktől, hazájuktól. Embertelen körülmények között marhavagonokba zsúfolták őket. Nem tudták, hova viszi őket a vonat, hol lesz a végállomás. Ártatlan gyerekeket, nőket, férfiakat, idős embereket utaztattak napokig így, sokszor élelem, víz nélkül. Bűnük egyetlen volt csupán: német volt az anyanyelvük. Sopronból és a közeli Ágfalváról is indultak ilyen vonatok.
De képzeljük el, hogy ezek a rettegő, megalázott emberek a vagonokra nagy betűkkel ezt
írták: Isten veled Hazánk! És amikor elindult velük a vonat, mindannyian egyetlen dalt kezdtek énekelni: Isten, áldd meg a magyart… Még ilyen körülmények között is áldást kértek arra a hazára, amelyik megtagadta őket. A hazát, melyet nem is tudtak elfelejteni soha. Mindig abban reménykedtek, hogy egyszer majd hazajönnek. Az útra, melynek nem tudták, hol lesz a vége, csupán egy 50 kg-os csomagot vihettek magukkal.
Ebben az évben Csolnokon készült egy ilyen csomag. Pont olyan, amilyet az elhurcoltak 70 évvel ezelőtt magukkal vihettek. És ez a csomag – a „Wanderbündel” – vándorútra indult. Bejárja az egész országot, és emlékeztet bennünket arra, hogy soha többé senkinek ne kelljen ilyen körülmények között útnak indulnia. A mai napon a Wanderbündel hozzánk érkezik. Fogadjuk kellő tisztelettel!”
A kiállítás megnyitóján, a Vándorbatyu fogadásán a Sopron Tv is jelen volt. A tudósítás az
alábbi linken érhető el:
Sopron Tv híradó